Jó reggelt kívánok, kedves Olvasóim!
Ehető rovarok és a magyar történelem a reggeli kávé mellé!
Nemrég kezembe került a méltán népszerű Vas Népe vármegyei újság (New Yorkban People of Vas Castlecounty néven a Times után a második legnépszerűbb napilap) egyik megdöbbentő cikke.
Az írás szerint Nagy István agrárminiszter tájékoztatta a magyar népet, miszerint az ehető rovarfehérjéket tartalmazó termékeket mostantól külön polcon kell a boltokba kitenni.
Ezek felül az is közhírré tétetett, hogy az ehető rovar összetevőket jól fel kell tüntetni az ilyen dolgokat tartalmazó élelmiszereken.
A miniszter azzal zárta tájékoztatóját, hogy egy felmérés alapján a magyarok több, mint 70%-a nem akar ehető rovaros ételt enni!
Na, kérem szépen, én határozottan állítom, hogy ez nem igaz, a tárcavezető tücsköt-bogarat beszél, tekintettel arra, hogy az ehető rovart tartalmazó ételek hosszú évszázadok óta szerves részét képezik a hagyományos magyar konyhának.
Legkorábbi feljegyzésünk Atilla hun nagykirály idejéből származik.
Priskos rhétor bizánci nagykövet megerősítette, hogy a nagykirály esküvőjén fekete katonalégy pudingot és lisztkukacos sültrizst is felszolgáltak, és a rossz nyelvek szerint Atilla halált is grillszószos pondró okozta, csak mai napig titkolják…
Árpád-házi királyaink gyakran igénybevettek rovaroktól különféle szolgáltatásokat, melyek megszűnése után az udvar előkelői elfogyasztották a már szolgálaton kívüli bogarakat.
II. András seregében például sárgapajzsú hanyattúszó-poloskák, sziki homokfutrinkák és szarvas álganéjtúrók is szolgáltak. A hadtápot kis hólyaghúzók segítették.
Mátyás király Bécs bevételekor fordult a déli bűzbogarakhoz és pompás nünükékhez, akik hűen szolgálták haláláig.
Gyászmiséjén, 1490-ben, ráncos gyászbogarak és molyhos hőscincérek is tiszteletüket tették, melyek önként csatlakoztak a halotti tor menüjéhez.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a magyar honvédség szerződéses óriás énekeskabócákat és ragyás futrinkákat alkalmazott, akik a forradalmi sereg lelkesítésében és tábori konyha élelmiszer ellátásában vettek részt a tavaszi hadjárat idején.
A világosi fegyverletételt követően a megszálló orosz hadsereg fogyasztotta el őket, kivéve a besúgó szerepét játszó kétszínű fogólábú-fátyolkákat, akiket potroh levágással nyilvánosan kivégeztek.
Hosszasan folytathatnám a sort, egészen a szocializmus tetű inváziójáig és azon túl is, azonban úgy gondolom, a fenti történelmi áttekintés is meggyőzi Önöket arról, hogy miniszter úr illetve a gondolatsor elején említett felmérés állításai tarthatatlanok, igenis rovarokat ennünk kell, folytatva vitéz őseink nemes hagyományát!