Itt van ugye a méltán szeretett és tisztelt költőóriásunk, aki, bár úgy tanultuk, hogy az egyszerű nép egyszerű fia volt, de nem.
Komoly vagyonnal rendelkező, maszek vállalkozó gyereke volt. Petrovics István mészáros mester ugyan nem volt számla gyáros vagy végrehajtó, és informatikai közbeszerzések tucatját sem nyerte meg a bécsi udvarnál, viszont több mészárszéket is bérelt Kiskőrösön meg Kiskunfélegyházán. Aztán még Szabadszálláson is tolta a marha franchise-t, hullt a sok üsző, dübörgött a tehén biznisz.
Volt azért egy apró szociális megingás 1838 táján, mikor Sándort szülei beíratták a selmeci evangélikus líceumba. Petrovics apuka ugyanis iszonyat mértékű kölcsönökbe bonyolódott, és bejött egy kemény kergemarhakór is a környéken. Tovább nehezítette a helyzetet egy jelentős árvíz, meg irigyei perek sokaságát zúdították rá, így aztán Petrovics úr nem tudta visszafizetni a hiteleket és szomorúan tönkrement.
Ekkor kezdődött Sándor évekig tartó magyar El Camino-ja. Gyalog bejárta a fél országot, felkeresett rengeteg nevezetes helyet, és elment közben kicsit vándorszínésznek is, mert az jó. Ha befogadták valahova, jó bort ivott, jót evett és danolgatott, valamint minden 16-20 év körüli helyi menyecskébe halálosan belezúgott, de ez akkoriban szinte kötelező volt a maga fajta művészembernek.
Icipicit és nagyon ritkán nyomorgott is, de nem túl veszélyesen. Kölcsön is kért itt-ott és azokat nagyrészt azért meg is adta, vagy adott zálogot.
Na, de aztán az 1845-ös év komoly financiális áttörést hozott a műszegény költőnek.
Egyre több embert érdekeltek versei, gondolatai, szerzett haverokat és kiadót, és beindult a népiesen acsarkodó és hangyányi erotikával befűszerezett műparaszt vers és verses költemény üzlete. Ehhez jött még egy kis lapszerkesztés, így aztán abban az évben már összekapart 678 csengő pengőforintot, ami mai kemény forintban nem csekély 4 millió 360 ezer forintra rúgna.
Két év múlva már évi majdnem 2000 pengőt vitt ki neki a postás, míg a forradalmi évben, 1848-ban már 2285 pengőt hozott a népies és forradalmi biznisz, ami mai magyar forintban bizony nagyjából 12 millió 484 ezer forintot jelentene!(Összehasonlításként kicsit utánajártam, hogy mennyit kerestek a frissen verbuvált honvédsereg katonái. Például egy őrnagy éves fizetése 1560 pengő volt a nemzetőrségnél és valamivel kevesebb, 1080 pengő a honvédségnél.)
Nos tehát, abból az évi majdnem 2300 pengőforintból Sándor már simán vehetett volna Szendrei Juliskának akár egy 1 éves szolárium bérletet is Debrecenben, vagy talán egy tunéziai két hetes all inclusive csárter út is belefért volna.
Arról nem is beszélve, hogy egy szolgálati konflis, vagy akár egy kétlovas fiáker lízing is befigyelhetett volna ebből a jövedelemből, bár mondjuk, akkor meg szegényebbek lettünk volna pár csodálatos, gyalogos természetjárás ihlette Petőfi verssel.
