Megnéztem ezt a valamit, az élmény friss, de randa, mint egy lágy tojás, amire ráléptek.
Azt reméltem, vagy inkább gondoltam, hogy az Aranybulla után lesz talán egy magyar történelmi mozgóképféle, ami azért nyomokban filmélményt tartalmaz. Na, az Aranybulla a Hadikhoz képest egy Casablanca, egy Trója, egy Napfivér, holdnővér!
Ez a ló-ló hátán nyerítő szomorúság úgy kezdődik, mint minden ilyen film, hogy persze, igaz történet alapján! 1757-ben vagyunk, a porosz osztrák örökösödési háború idején! Nos, ekkor hördültem fel bánatosan, de senki nem vette észre, mert a többi négy ember, aki a moziban velem együtt szenvedett, jó távol ült és kínjában dupla nachost tömött a szájába harsogva. Mert az a háború már 9 évvel azelőtt, 1748-ban véget ért és 1757-ben, amikor ez a kínfilm játszódik, a hétéves háború zajlott éppen!!! Nem volt ott egy, legalább messziről történelemkönyvet látott főproducer, aki akár csak ezt az ordító baromságot kijavította volna?!!
Persze, én vagyok a bolond, mert miért szeretem a történelmet és miért foglalkozom ilyen apró hülyeségekkel?! De ez alapján, mondjuk azt is kiírhatták volna, hogy igaz történet alapján, a sztálingrádi ütközet előtt járunk három nappal, a rodéziai fennsíkon.
Mindegy, peregnek az „események” orrba-szájba, Hadik huszárjai úgy beszélnek, mint a hatodik B-sek, amikor készültünk az iskolai november 7.-i ünnepségre. Mindenhol ló van, nyihognak és vicsorognak, földön, égen, konyhában, csizmaszárban, meg még magyaros huszármente és rokolya és lassított magyar szenvedés is van, jó sok. Minden osztrák rosszindulatú és bal..fék, de bezzeg a magyar huszár, fenyegető oldal varkocsban és szurony bajusszal is derék embör és humora is van, de nincs, csak szenveleg!
Egy nap vagy háromszor is lemegy a Nap, mert úgy mutat jól a huszár, ahogy ide-oda lovaglik a pusztában és üldöz mindig valamit. Szomszédok sorozatot megszégyenítő párbeszéd csírák, nagy Jockey Hewing féle lassított visszanézések, a ló hátárúl persze.
Az ellenség, a poroszok nem hogy rosszindulatúak, de egyenesen gonoszak is. Sötét ruhában oldalognak a vásznon és vagy 15-ször hangzik el, hogy elit egységük, a Halálfejesek, majd jól megölik Hadikot, joviális, tábortűznél szalonnázva magyar népdalt danolászó csapatával együtt.
Olyan az egész, mint a legényfogó leves, van benne minden, csak ez rossz! Van itt kis költségvetésű Gladiátor, meg Rettenthetetlen, sőt még a 300 meg Tenkes kapitánya savanyú utánérzés is, hangyányi Mézga család emlék kockákkal, amikor vonul a csapat Berlint leigázni. Hadik meg, mint egy férfi klimax közepén járó, hőhullámos Rúzsa Sándor, jámboran osztja a frankót.
Talán a legizgalmasabb rész az, amikor az egyik „csata” hevében egy porosz óriást próbálnak huszárjaink semlegesíteni, jól bevált burleszk elemekkel. Hasba majd lágyékon (persze, nem ezt akartam írni, de így pc) rúgják, átbújnak a lábai között, cibálják, de nem dől el, csak hörögve pusztít és húzogatja hős huszárjaink bajszát, aztán valahogy mégis kupán vágják, jót derülnek utána. Én persze nem derülök, csak egyre kínosabban fészkelődök a széken.
Mária Terézia egy vértelen uralkodót játszik, akinek hátat lehet fordítani meg kiabálni vele és mindenféle dolgot dobálni az asztalára, ő meg csak néz, mint egy hajnalban kifogott márna.
Ezzel szemben a Főgoni (Főgonosz) Nagy Frigyes porosz király cikisen együgyűre sikeredett, aki icipicit eszelősen, de hamisan fuvolázgat a harci sátrában, felesége viszont egy huszár elcsábító, sárló kancának öltözött nőféle. Tele van hülyeséggel, felesleges és erőltetett műtörténetkével és képpel az egész szirup-magyar, hányingerkeltő valami.
Meg hát ugye a nagy kérdések egyike: miért nem lehet a magyar történelem tényleg fénylő epizódjairól, hősi eposzairól végre jó magyar filmet forgatni?! Nándorfehérvár, Búvár Kund, kenyérmezei csata, tavaszi hadjárat….tucatnyi remek példa, mi a fenének kell nekünk egy Habsburg birodalom érdekében véghezvitt, magyar szempontból teljesen érdektelen háborúban lezajlott „huszárcsínyre” ennyi pénzt áldozni?!
De ha már igen, miért nem lehet ebből egy jó filmet csinálni?! Sajnos tudom a választ. Egész magyar valóságunk szomorú lenyomata ez a filmnek nevezett, városligeti vurslinyomor.
